|
 |
|
|
neszez
érzem, hogy nem ha |
| 2023-03-06 00:16:25 |
|
|
|
 |
|
|
SZEICZ JÁNOS DR. VERSEIDr. Szeicz János /Cri Amer/ : az Eötvös Loránd Tudományegyetem Szociológia szakán végzett, projektmana |
| 2020-05-26 22:30:01 |
|
|
|
 |
|
|
dr. Szeicz János - Ő
Én már akkor is szerettem
mikor még meg sem született,
nem tudtam, de Őt kerestem
míg koptattam az éveket,
túl voltam férfikor delén
nem hittem jöttében már
amikor betoppant elém
és elragadott mint az ár.
Sokat merengtem e csodán,
mely legyőz teret és időt,
a rokonlelkek vonzalmán, |
| 2019-03-13 08:21:35 |
|
|
|
 |
|
|
Szeicz János dr - Álmodban néha ott leszekÁlmodban
néha majd meglátogatlak,
mint régi jó barát jövök.
Szép csendesen,
léptem oly nesztelen lesz,
mint kertbe surranó ködök.
Árnyék leszek
és átölellek lágyan,
miként tájat a néma éj. |
| 2018-06-22 20:15:41 |
|
|
|
 |
|
|
növeli szexepiledet,
és ha pénzt most nem is hoz mecénás,
verseidért járhat még ajánlás,
mert zseni vagy és |
| 2018-03-15 23:32:15 |
|
|
|
 |
|
|
Szeicz János dr.: Már lelkemig ér a télTitkokat hord a téli szél
elsuttogja az éjnek,
borzong a ködbe ájult táj,
felhők felhőket űznek.
Szobámban meghitt lámpafény
dereng az esti órán,
párolgó illatos tea
és félkész versem vár rám.
Utolsó álmát álmodom
most már az ifjúságnak.
Még égő tüzet keresek, |
| 2018-02-19 23:07:30 |
|
|
|
|
|
|
Szeicz János dr.: Téli esteA téli koraestnek
már rám borult az árnya
mire hazaértem.
B-dúr zongoraverseny,
a rádió játssza,
visz a zene szárnya,
és emlékezem.
Az éjszaka csupa csillag,
a szmogot elfújta a szél,
a hold kövéren ballag,
az asztalon kenyér,
vacsoramaradék.
Ízetlen nélküled az étel |
| 2018-02-19 23:06:28 |
|
|
|
|
|
|
Szeicz János dr. - Februári hangulatHideg a szél, a föld újra fázik,
takaróját a tavasz ellopta,
belopódzott, de már elenyészik,
reményét csalfán kínálta.
A bolyhos, vastag fellegekben
már újra gyűlik a holnapi hó,
s a világot ismét elborítja
a puha, fehér takaró.
A tavon pattogva hízik a jég,
és kopasz á |
| 2018-02-19 23:00:35 |
|
|
|
 |
|
|
Szeicz János:
A csend emléke...Körülvesz néma új világod
amelyben végtelen a csend.
Ajkad többé nem nyílhat szóra,
örök hallgatás lett a rend.
Kettőnk helyett is én beszélek,
lesem a gondolatodat.
Jelez nekem a pillantásod,
figyelnem kell az ujjadat.
E jelzéseket már ismerem,
seg |
| 2018-01-17 21:21:28 |
|
|
|
|
|
|
Szeicz János dr. :
Álmodban néha ott leszek...Álmodban
néha majd meglátogatlak,
mint régi jó barát jövök.
Szép csendesen,
léptem oly nesztelen lesz,
mint kertbe surranó ködök.
Árnyék leszek
és átölellek lágyan,
miként tájat a néma éj.
Csak nézem
arcodon az ifjúságod, |
| 2017-04-19 21:02:17 |
|
|
|
|
|
|
Szeicz János dr.:
Egyszer éltem...Csillag-kazalban, a fejem fölött,
a régi csillagot kerestem,
melyet bámultunk együtt, hajnalig,
régen-volt, gyönyörű szerelmem.
Énekem, mint mélyről szakadt sóhaj,
lelkemnek lázait idézi,
mint álmot, melyet őrzök, mert szökik,
múlt szerelmeimet kíséri. |
| 2017-04-08 21:22:34 |
|
|
|
|
|
|
Szeicz János dr.:
Átölel a magány...Oly távol jársz,
az érintésed emlék már,
veled az élet múlott el,
s elszállt a fény,
minden remény,
szavamra most a csend felel.
A régi nyár
aranyló fénye nem ragyog,
szemed tüzével nem hevít.
Emlék ölel,
lágyan száll el,
s magányom minden |
| 2017-01-24 19:33:42 |
|
|
|
|
|
|
| Üzenetek |
| Szeicz János, SZEICZ JÁNOS DR, Eötvös Loránd Tudományegyetem Szociológia, csend emléke, rokonlelkek vonzalmán, téli szél, ködbe ájult, esti órán, téli koraestnek, rádió játssza, zene szárnya, éjszaka csupa, szmogot elfújta, hold kövéren, asztalon kenyér, föld újra, tavasz ellopta, világot ismét, tavon pattogva, fejem fölött, régi csillagot, érintésed emlék, élet múlott, csend felel, régi nyár, tudományegyetem, |
|
|
|
